Fogadd el olyannak, amilyen! Sokan ringatják magukat abban a téves hiedelemben: Párom majd „megváltozik”. Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak. Egyáltalán nem biztos, hogy Ő is ezt akarja. Tény, hogy egy párkapcsolatban történhet fejlődés, változás, az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás és megértés jegyében. Erre épít a párterápia. Ám, ha úgy érzed, hogy nem tudod társadat elfogadni […]
Fogadd el olyannak, amilyen!
Sokan ringatják magukat abban a téves hiedelemben: Párom majd „megváltozik”. Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak. Egyáltalán nem biztos, hogy Ő is ezt akarja. Tény, hogy egy párkapcsolatban történhet fejlődés, változás, az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás és megértés jegyében. Erre épít a párterápia. Ám, ha úgy érzed, hogy nem tudod társadat elfogadni olyannak amilyen, nem kívánhatod tőle, hogy “megváltozzon”. Mert mindkettőtöknek tiszteletben kell tartania a másik önálló személyiségét. Tedd fel magadnak a kérdést: „Biztos, hogy jó társ számomra az, akitől gyakran várom, hogy valaki “Más” legyen?”
Szakítás előtt adj esélyt magatoknak:
– Próbáld megbeszélni a kedveseddel, mi okoz számodra gondot a kapcsolatban. Ha elmélyülten és őszintén szót tudtok érteni egymással a mindennapokban, nem billen a kapcsolat mérlege a szakítás irányába.
– Párod egy önálló személyiség, nem kívánhatod tőle, hogy a „te fejeddel gondolkodva” tisztában legyen azzal, mi a problémád a kapcsolattal. Oszd meg vele! A beszélgetés egyben „teszteli” párod hajlandóságát a változtatásra. Kiderülhet, hogy vajon neki mi okoz gondot? Érti-e a te problémáidat és hajlandó-e közösen változtatni?
– Ha már régen együtt éltek, és nem tudjátok, „hányadán álltok egymással”, a szakítási döntés meghozatalában segíthet az ún. „próba-különélés”. (Ez fogalom a házassági tanácsadók gyakorlatából származik.) A próba-különélés megszakítja a pár hétköznapi konfliktusait, így mindkét fél „levegőhöz jut” és mindketten higgadtan átgondolhatják egymáshoz fűződő viszonyukat, tisztázhatják érzelmeiket.
Lépj tovább!
Ha mindent megpróbáltál és „menthetetlennek” érzed párkapcsolatod, akkor semmi okod nincs rá, hogy megromlott kapcsolatodban maradj. Az érett szakítási döntés jele, ha vállalni tudod érte a felelősséget. Sokan, csak azért halogatják a kapcsolat végleges megszakítását, mert nincs kedvezőbb partner a láthatáron. Ne verd át magad! Csak a korábbi kapcsolatod lezárásával nyithatsz kaput új partnered számára! A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Igaz, akkor amikor történik, tragédiának érezheted. Életünk egy része a párkeresésről szól s ehhez a szakítás is hozzá tartozik. Egy megromlott párkapcsolat lezárása pozitív fordulatot hozhat életedben. Nyitánya lehet valami újnak, jobbnak, a változásnak. Gazdagodik személyiséged, megtanulsz élethelyzeteket megoldani. A szakítást, a kapcsolat lezárását megkönnyítheti mindkét fél számára, ha meg tudjátok fogalmazni, ki miért lép ki a kapcsolatból. Ez nem egyenlő azzal, hogy szerinted „a Másik miben hibázott”!
Tanulj önmagadtól!
Több kutatás foglalkozott a szakítást követő lassú alkalmazkodási folyamat fázisaival. Ez az időszak a szakításnál akár 1 év is lehet, míg válás esetén a teljes alkalmazkodáshoz közel 3 év szükséges. A szakítást követő néhány napban szinte el sem hiszed, hogy ilyesmi veled is megtörténhetett. Ilyenkor a tagadás, elhárítás jellemző. Ezt később felváltja a kétségbeesés. A reménytelenség érzése lesz úrrá rajtad. A harag és a düh, a volt partner és a világ iránt, szintén jellemző érzések a szakítást követő hetekben, hónapokban. A lehangoltság, önvád akár még hosszabb időszak – fél év – elteltével is megnehezíthetik mindennapi közérzetedet. Ám ne feledd: ebben a nehéz időszakban tanulhatsz a legtöbbet önmagadról és az emberi kapcsolatok értékéről.
Kezdj új életet!
Hidd el: lassacskán újra megtalálod önmagad, örülni tudsz, tervezel és nyitottá válsz egy új kapcsolatra. Nem véletlen, hogy a szakítást, a válást követő időszak érzelmi fázisai a gyászéhoz hasonlatosak. A partner elvesztését, egy párkapcsolatot ugyanúgy meg kell siratni, el kell gyászolni. Adj hát időt magadnak! Légy türelemmel és merülj el az érzésekben, hiszen ez a lelki gyógyulás, vigasztalódás útja. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Különösen fontos, hogy ne légy magányos a szakítást követő nehéz időszakban. Ilyenkor barátaidra, családtagjaidra számíthatsz leginkább. A kreatív hobbi, érdekes munka, sport és a művészetek segíthetnek ilyenkor a legtöbbet sötét gondolataid elterelésében. Olvass, hallgass zenét! Rajzold, írd, és beszéld ki magadból a fájdalmat. Ha teheted mozdulj ki, ismerj meg új embereket, helyszíneket. Ám ami a legfontosabb: ne ugorj fejest megalapozatlanul „az első kínálkozó” párkapcsolatba, hiszen csak tovább tetézed lelki sérülésed esélyét. S ha valóban (be)érett szakítási döntés született, akkor kár keresned az ex-szel való kapcsolatfelvételt : ne írj, ne telefonálj, ne keresd a találkozás lehetőségét vele. Helyette meríts erőt baráti, családi kapcsolataidból.
Ne feledd: a szakítás gondolata nem mindig egyenlő a szakítási szándékkal! Sokszor a kapcsolat átalakítására, az új egyensúly beállítására vonatkozó igényed jele lehet!
 |
 |
 |
 |
 |