Tokai Márta írása Egy kis csoki történelem
Az istenek eledele, ahogy őshazájában az azték indiánok nevezték eredetileg forró, fűszeres és keserű ital, mely a papok, varázslók és előkelőségek kiváltsága volt. A szent főzetet nem pazarolták: csak különleges alkalmakon fogyasztották, hogy termékenységet és bölcsességet hozzon az embereknek. Európába a hódítók hozták a XVI. században, de ma ismert formáját csak a XIX. században nyerte el, mikor a kakaóport kakaóvajjal vegyítették. Mit tud ennek a trópusi fának a magja, hogy meghódította a világot, és az egész emberiség évszázadok óta odavan érte?
Mi történik az agyadban?
Ahogy az első falat szétolvad a szádban, finoman, selymesen, az ízlelőbimbóidtól indulva egész testedet-lelkedet átjárja valami édes megnyugvás. Ugye már rohansz is a büfébe, mert ez olyan jó, hogy soha nem elég belőle? De mitől olyan jó? Hogy lehet, hogy míg egy ízes ebéd is kellemes lehet, egy ropogós alma is remekül eshet, egyik sem vált ki belőled ilyen intenzív érzéseket, egyiket sem kívánod ilyen veszetten.

Tarts mértéket!
A modern tudomány felfedte azt a titkot, amit az aztékok már évszázadokkal ezelőtt tudtak: hogy a csokoládé olyan táplálék, mely szervezetedre különlegesen hat. Ellazít, feldob, megnyugtat – miközben a túlhajszolt karcsúság-ideál miatt bűnös élvezete még kívánatosabb. De néhány kocka még a szigorú dietetikusok szerint is csak javadra válhat: baj csak akkor van, ha tested-lelked megérdemelt dédelgetése helyett problémáid valódi megoldása helyett menekülsz a mértéktelen csokievésbe.

RSS